Orbán Balázs síremléke – A Szejkefürdői székelykapuk

A vidék társadalmi és gazdasági múltjának jellegzetes szimbóluma a malom, illetve a vízzel hajtott szerkezetek. A környéken számos vízimalom nyomára lehet bukkanni, de kevés köztük a működőképes. Egyre több székelyföldi településen ismerik fel azt, hogy a régi, akár több száz éves vízimalmok ma is hasznosak lehetnek - elsősorban turistacsalogatóként, hiszen ezek az eredeti állapotukba visszaállított „csodamasinák” joggal tartanak igényt az emberek érdeklődésére. Az 1890-ben épített, jelenleg műemlék Tinka-malom lehetővé teszi, hogy az érdeklődők megismerkedjenek e szerkezet működésével, hozzátartozó elemeivel, hogy megtudják elődeink hogyan hasznosították a Békény-patak vizének erejét, hogy az lendületbe hozza a méretes malomkereket, amely porrá, lisztté zúzza a búzát. A Tinka-malom napjainkban már muzeális értékként van számon tartva, de még működőképes. Minden évben nagy sikernek örvend a gyergyószentmiklósi Tinka-malom udvarán szervezett rendezvénysorozat, amikor bárki bepillanthat a malom működésének titkaiba, valamint a különböző népi mesterségek fortélyaiba.

A homoródremetei szélmalom épülete helyi jelentőségű műemlék. A XIX. századra datált építmény egyedinek számít Hargita megyében. Külön érdekessége, hogy egy akkori vízimalom tőszomszédságában épült. A műemlék 2001-ben tulajdonost váltott, az új tulajdonos romantikus modorban alakíttatta át az építményt. A kétszintes épület kör alaprajzú, zsindellyel fedett. Terméskő falait az alsó szinten egyszerű, négyzetes záródású ablakok tagolják, a felső szint falát csupán egyetlen félköríves ablak töri meg. A környéken kuriózumnak számító szélmalom a XIX. század óta nem működik, csupán különleges látványossága a vidéknek.

A Csíksomlyói Golgota keresztútját Jézus-hágójának nevezik a székelyek, ez lévén Erdély leghíresebb szabadtéri keresztútja. A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon út vezet a fenyőerdőn keresztülhaladó ösvényen a Salvator kápolnához. Ezen az úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a Pünkösdi-búcsúra összegyűlt nép szívesen jár végig, végig imádkozva a keresztutat. Az állomások egy-egy személy vagy csoport hitét és áldozatkészségét hirdetik. A Csíksomlyói keresztút első említése 1834-ben történt. A régi fakeresztek helyére kőkeresztek kerültek 1868 után, melyek közül napjainkra mindössze néhány maradt fenn. A keresztút állomásainak új keresztjeit a csíkzsögödi Kovács Béla kőfaragó mester készítette a XX. század elején.

Lövéte falu alsó részében található a sóskútra ráépített sóház, amely sósvízzel látta el nemcsak Lövétét, hanem a környékbeli falvakat is. A vidéken ilyen házak találhatók még Homoródalmáson, Horódszentmártonban, Korondon és Parajdon is, ám a helyiek meggyőződése szerint itt a legjobb minőségű a só. A sóház elmúlt már százéves, 1866-ban épült rá a kútra, amiről a bejárat felirata is tanúskodik. Az épület 1996-ban új fedelet kapott. A falunak egykor sóbányája is volt, mely azonban kevés ideig működött. A falu maga egy nagy kiterjedésű só réteg felett helyezkedik el, amely a parajdi sómezővel van kapcsolatban. Valahol a falu alatt a só réteg egy forrással, érrel találkozik, amely létrehozta a Sóskutat, az így létrejövő sóoldat pedig igen koncentrált. A helybéliek igen nagy becsben tartják a Sóskutat, mely teljes só szükségletüket fedezi.